Miért járjunk inkább tanfolyamra a babával?
Manapság sok kecsegtető ajánlattal bombáznak minket naponta: végezze otthonában napi edzésprogramját, tanuljon távoktatással sütni-főzni, és ki sem kell mozdulnia, ha vásárolni szeretne. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a nyelvtanulásra vonatkozó ajánlatok között is: egyre többen kínálnak olyan programot, amely otthoni nyelvtanulásra biztat. A szülő is oktathatja már otthon gyermekét, előzetes nyelvtudás nélkül, a készen rendelt csomag segítségével.
A szülőkben azonban fel sem merül – kivéve, ha ez a hivatásuk ‑, hogy otthon, egyedül tanítsák pl. balettre gyermeküket. A helyes mozgás, tartás és technika megtanításához megfelelő jártasság és szaktudás szükséges, nem is beszélve a tanítás természetének ismeretéről. Ugyanez a helyzet a nyelvtanítással is. Fontos, hogy megfelelő módszerekkel, tananyaggal, türelemmel, játékossággal és gondosan megtervezett tevékenységekkel, hozzáértő tanár irányításával segítsük elő a nyelv elsajátításának folyamatát. Természetesen, emellett a szülőknek is kulcsszerep jut gyermekük tanulási folyamatában. Sok szülő számol be arról, hogyan gazdagítja mindennapi élményeiket az angoltanulás. A szülők a legjobban a tanár néni útmutatása alapján való irányított CD hallgatással tudják segíteni gyermekük angoltudásának fejlődését.
Az otthoni programoknak sokszor szintén jellemzője, hogy gyakran nem jut rá idő. Annyi fontos feladat van, a szülőnek egyszerre száz kézre lenne szüksége, ráadásul elfárad, vagy a gyerek lesz nyűgös; érthető módon elhalasztják a tanulást, hiszen extra feladat, pluszmunka. Ráadásul lelkesedés, jókedv és energia híján pont az ellenkező hatást éri el: nem megszeretteti a nyelvet, hanem úgy általában ellenérzést vált ki a nyelvtanulással kapcsolatban, ami hosszú időn át nyomot hagy a gyermekben. Ha a tanulás nem gondosan fölépített terv szerint halad, megfelelő eltökéltséggel fűszerezve, akkor néhány kezdeti kudarc, időhiány, vagy akár egy megfázás is kifoghatja a szelet a vitorlánkból, és a tanulás félbe marad. Ugyanúgy, ahogy az otthoni edzésprogram esetében, az otthoni tanulást könnyű elhalasztani, jó okot találni arra, hogy holnap fogjunk bele, ne ma…
A nyelv a kommunikáció eszköze, egy élő dolog, amit csoportban, élő szituációkban tud a legjobban elsajátítani a gyermek. Ha a szülővel való alapkommunikáció nyelve a magyar, a kisgyermek nem fogja érteni, miért kell a szeretett személlyel időnként más nyelven (pl. angolul) kommunikálnia, és ellenérzést vált ki belőle az új nyelv.
Még egy érv a tanfolyamok mellett: A közösségbe járás nem csupán a gyerekeknek jó. Ilyenkor a szülők is eszmét cserélnek, ötleteket osztanak meg egymással, történeteket mesélnek, és tanácsot adnak-kérnek. Barátságok szövődnek, közös programokat szerveznek, és a szülő számára is pozitív élményt jelent az angol foglalkozás. A multimédiás eszközök csodája nagyon sok jót hozott az életünkbe, de az a tény, hogy a világ történései több csatornán érkeznek az otthonunkba, mint valaha, még nem helyettesíti a társaságban eltöltött perceket.
Félreértés ne essék, nagyon is dicséretes dolog az, ha egy szülő nyelvtanításra szánja el magát. Bátorságra és elszántságra vall, és a puszta ötlet, hogy több időt töltsön gyermekével, önmagában kincset ér. Azonban sok otthoni tanulásra szánt program leginkább arra szorítkozik, hogy a gyereket leültetjük a TV elé – a villanypásztor elé, ahogy egy kolleganőm fogalmazott – és beteszünk neki egy DVD-t. A műsor minőségét pedig nagyon nehéz úgy ellenőrizni, hogy nem vagyunk kompetensek az adott nyelven. Természetesen nem várható el a szülőtől, hogy két vagy több nyelven folyékonyan és hibátlanul beszéljen. A megfelelő kiejtés viszont kiemelt fontosságú, főleg kisgyermekkorban, hiszen a gyerekek életük első 6 évében képesek akcentus nélkül, anyanyelvként elsajátítani egy nyelvet. Nyilvánvaló az is, hogy néhány tucat szó felsorolása képnézegetés közben – még ha helyesen is ejtjük a szavakat – nem tanítja meg egy nyelv struktúráját és használatát. Hihetetlen befogadóképességük miatt a gyerekek nagyon gyorsan „túlszárnyalják” szüleiket, és hamar eljön az az idő, amikor már alapos nyelvismeret szükséges a továbbhaladáshoz. Éppen ezért érthető, ha a szülő az oktatófilmre hagyatkozik, amennyiben ő saját maga nem beszéli tökéletesen a másik nyelvet. A kérdés csak az, hogy valóban helyettesítheti-e bármilyen oktatófilm az élő kommunikációt, a játékokat, a csoportra szabott foglalkozásokat és a szociális hatásokat?
A nyelv szavai és struktúrája használat közben, különböző szituációkban, élményekkel és érzelmekkel átitatva sokkal könnyebben tárolódnak a hosszú távú memóriában. A Helen Doron oktatóközpontokban szemléltetőeszközök és interaktív játékok hatalmas tárháza segíti a gyerekek tudásának elmélyülését. Az órák felépítésének tervezése során szakemberek – kutatók, nyelvészek, pszichológusok, pedagógusok, édesanyák és édesapák – egész csapata dolgozik azon, hogy minden fejlődéstani faktort, érzelmi, szociális és intellektuális hatást a lehető legpozitívabban alkalmazzunk a foglalkozás alatt. Tanáraink speciális képzés során tanulják meg azt, mit hogyan lehet a leghatékonyabban alkalmazni az órán, és folyamatos továbbképzéseken frissítik tudásukat.
A Helen Doron központokban is létezik egy úgynevezett „rejtett tanterv”, ami az angolon kívüli tanulásra is vonatkozik. Ezek a tanulási folyamatok szintén tervezettek és komoly tudományos hátterük van. A csoportban a társasjátékok, játékos versengések, sok nevetés és az egymásra odafigyelés óriási húzóerőt jelent a gyerekeknek. A csoportdinamika kihatással van a csoport minden egyes tagjára, és a nyelvtanulás mellett a foglalkozás szociális tanulás színterévé is válik. Arra tanítjuk a gyerekeket, hogy legyenek türelmesek és megértők egymással, értékeljék a másik pozitív tulajdonságait, és közösen örüljünk minden kis társuk sikerének. A sok dicséret és a pozitív megerősítés hatására a gyermekek önbizalma szárnyakat kap. Az órán a rendszeresség biztonságos keretet ad a tanulásnak és rendszeretetet is tanít. A közösen felállított szabályokat a gyerekek magukénak is érzik, ezért egymást is a betartásukra buzdítják. Az egymás megsegítésére nevelés, a kedvesség, a jókedv és a mosoly pozitív hatása egyértelműen az extra tanulási források közé sorolható.
Ha megkérdezek diákokat, rengeteg különböző aranyos, vicces és leleményes választ kapok arra a kérdésre, hogy miért szeretnek angolra járni. A nagyobbak közül sokan szeretnének külföldre utazni és ott jól kommunikálni, jobban érteni az információs technológia nyelvezetét, vagy a nyelvtudás segítségével jó iskolába kerülni. A kisebbek közül van, aki imádja a játékokat, amiket játszunk, megint mások táncolni és énekelni szeretnek a legjobban. Van olyan, aki alig várja, hogy a többiekkel újra találkozzon, és nagyon szeret velük közösen nevetgélni és játszani; jó néhány apróság pedig kifejezetten a tanár néni személye miatt várja egész héten az angolt, és úgy kezelik őt, mint egy családtagot.
